Úgy döntöttem, csinálok néhány best of listát. Legjobb filmzenék, és a hozzájuk tartozó jelenetek. Az sem kizárt, hogy lesznek nem túl kimagasló filmek is, de tulajdonképpen úgysem ez a lényeg. Főként a zenén, és a zene+jelenet együttes hatásán van a hangsúly, nem pedig magán az előadón, vagy a filmen. A sorrend lényegtelen, csak ömlesztek. Ami eszembe jut. Az első tízes listára némileg közismertebb filmeket raktam. Ne tessék becsmérelni, vagy ízlésről vitázni, inkább ötleteket adni a további listákhoz.

1.

Film: Fargo (Fargo)

port.hu

imdb

Zene: Carter Burwell - Fargo, North Dakota

A kedvenc filmem!

Azt hiszem, ez életem legnehezebb mondata volt. És cseppet sem bánom, hogy kimondtam. Kevés filmet tudnék mondani, amiért ennyire rajongok. Röviden, tömören: rideg, könyörtelen, nyomasztó, és Frances McDormand mint mindig, imádnivaló. A filmben felvonultatott szörnyűségek ellenére mégis megkapó, és humoros. Számomra szép is, de hát én már lassan puszta perverzitásból is rettentően vonzódom a télhez, a hóhoz, szélhez, ködhöz, és a hideg övezetekhez. Fene tudja miért, talán északra kéne költöznöm.

A filmhez készült dalok a maguk szorongató módján finomak, szépek. Hallgatásuk közben szinte érzem a didergést, a kietlen havas tájat, hogy a fagytól olyan nehezen kapok levegőt, ahogy az egész testemet átjárja a hűvös. Valahogy olyan súlyt tesz az emberre, és ránehezedik, ellepi. Fáradt, és levert leszek tőle, és mindezt a legnagyobb élvezettel. Ahogy lehül a levegő, megfagy, megdermed minden. Imádom az első mély szippantást a jeges levegőből, amitől szinte leblokkol a tüdőm, kitisztulnak a légutaim. A hideg valahogy próbára teszi a testet, és ez a fajta próba sokkal jobban tetszik nekem, mint mondjuk egy nyári hőség, töketlen izzadás. Érzem, ahogy minden porcikámat megdolgoztatja, és a szervezetem igazán küzd azért, hogy működőképes maradjon a hidegben. Van benne valami kellemes báj. A választott jelenet bármelyik lehetne, mikor e dalfoszlány szól, de mégis a nyitány lett: ködös, átláthatatlan homályos fehérségben közeledő autó.

2.

Film: Modigliani (Modigliani)

port.hu

imdb

Zene: Guy Farley (& Sasha Lazard) - Ode To Innocence

A Modigliani (mármint a film) először tetszett. És nem csak azért, mert nagyon kedvelem Andy Garcia filmjeit. Pedig így van. Szimpatikus, karakteres színész.

Szóval először elkápráztatott. Akkor még nem ismertem annyira a festő életét, sem a munkásságát. Így nem volt nehéz dolga: film egy művész nehezen beteljesülő szerelméről, a meg nem értettségről, mulandóságról, az alkotás iránt érzett égető vágyról. Blabla... egy csapásra beleszerettem Modi festményeibe. Aztán elolvastam az életrajzi könyvét, és még olvastam róla, és még... és rájöttem, hogy ami a filmben inkább enyhe, szép és költői, a való életben valószínűleg keserű és brutális lehetett. Modi folytonos ivászatai, az állandó erőszak és veszekedés, amibe aztán mint tudjuk Jeanne és Modi is ideje korán belehalt. 

A kedvenc jelenet, ahogy a nagy alkotói megmérettetés előtt a festők (Modigliani, Picasso, Soutine stb) a nagy művükön dolgoznak. Az egész jelenet színei, fényei, mind gyönyörűek, festőiek. Az egész szépsége, ahogy megfigyelhetjük, ki hogy s mint szellemül át az alkotás közben, és esetleg dühödten vagdalkozik, vagy lágyan, könnyeden mozog. A zene nagyon érdekes, van benne egy kis klasszikus, elektronikus, egy kis hip-hop, mindenféle.

3.

Film: Oldboy (Oldboy)

port.hu

imdb

Zene: Yeong-wook Jo - Vivaldi - Winter 1st mov. (The Four Season)

Ha nem csal az emlékezetem, az Oldboy volt az első manga képregény, amit megvásároltam. Sőt, kezdésként mindjárt megvettem az első három kötetet. Többit azóta sem, pedig jó. Szómiszó, a film jobban lenyűgözött, de ez sem utolsó.

"Megfizetsz a 15 évért. Minden egyes évért kitépem egy fogadat." - valahogy így szól barátságosan Oh Dae-su. A kalapács nekifeszül a metszőfogaknak, némi zoom, és nagyképernyőn nézhetjük, ahogy egy fog kitépődik az ínyből. Vivaldi darabja tökéletes aláfestő zene ehhez a brutális jelenethez. Olyan könnyed, olyan összetett, mégis zaklatott, feszült. Valahogy a brutális jellege ellenére magában hordoz egyféle szépséget, és komolyságot a feszülő bosszúszomj miatt. Nem puszta erőszak mutogatás, viszont hatásos. Egyébként sok-sok verziót hallottam már a Négy Évszakból, de eddig messze ez a legjobb.

4.

Film: The Last of the Mohicans (Az utolsó mohikán)

port.hu

imdb

Zene: Trevor Jones & Randy Edelman - Promentory

Gyermekkorom egyik legmeghatározóbb film + jelenet + zene élménye. Szerintem sosem felejtem el, ahogy teljesen megdermedve, áhitattal néztem a film végét. Azt hiszem ez egyik kedvenc filmes befejezésem.

A Huron törzsfőnök ítéletet hirdet, de mégsem egészen úgy történik: és az angol máglyán ég el, Uncas a szerelmét védelmezve az életével fizet, Chingachgook és Nataniele pedig igen morcosan Magua után eredve mindenkivel végez.

A pillanat, mikor Uncas az apja vállára teszi a kezét, igen szomorú. Tudatja, hogy el kell mennie, magára hagyja, és mintha picit tudatná azt is, hogy talán nem tér vissza. Chingachgook fel is néz, kételkedve, félve, lemondóan. A következő megrázkódtatás, mikor Alice szerelme halála láttán a mélybe ugrik. Aztán persze ott a végkifejlet.

Igazi adrenalin bomba volt kissrácként látni, ahogy az amúgy csöndes, szűkszavú, szelíd Chingachgook a fia elvesztése láttán egy pillanat alatt halálos pontosságú, szőrös tökű indián harcossá vedlik. Nagyon szép és nagyon sokkoló élmény volt. Előbbi az apa-fia kapcsolat miatt, utóbbi a végső leszámolás láttán. És ezt a hatást csak erősítette a gyors, feszült hegedűszólam, ami alatta megy.

5.

Film: The Proposition (Az ajánlat)

port.hu

imdb

Zene: Warren Ellis & Nick Cave - The Proposition #1

A The Proposition (itthon Az ajánlat) annak ellenére, hogy már jó 3 éves film, hozzánk nem rég ért el, és lett igen nagy siker. Legalábbis a filmes kritikák mennyiségéből gondolva. Nekem még korábban volt hozzá szerencsém, még akkoriban, mikor az Ausztrália iránti imádatomat éltem, és naponta faltam a szigetországról jövő filmeket.

"Australia... What fresh hell is this?"

A film nyitó jelenetét választottam ismét, nehéz döntés volt. Maga az ajánlat tétel lett. Viszont amivel érdekes módon kevesen és keveset foglalkoznak, hogy ez a film nem lenne az, ami, Warren Ellis szomorkás, feszültséggel teli hegedűjátéka nélkül. Én tudom, hogy Nick Cave, meg forgatókönyv, meg kultfigura, imádom én is, de hát Warren Ellis sem egy akárki. Miközben Captain Stanley a két Burn fivérnek felvázolja a lehetőségeket, kicsit kitekintünk a tűző napon szinte vibráló ausztrál tájra. Közben a hegedű halkan sír, Ray Winstone mély, rekedtes, magabiztos hangja pedig igen meggyőző.

6.

Film: Spring, Summer, Fall, Winter & Spring (Tavasz, Nyár, Ősz, Tél... és Tavasz)

port.hu

imdb

Zene: Kim Young-im - Jeonseon Arirang

Túl sokat nem akarok róla mondani, úgy hiszem, ez egy olyan mű, aminek rontana a varázsán. Kim Young-im filmjei nagyon szépek, bár én magam nem szeretem mindet. De itt érdemes egy pillanatra megállni, leülni, megnézni ezt a művét, majd hosszasan eltöprengni.

Abszolút ajánlott a lelki nyugalom megtalálása ügyében. Szép, bölcs, akár napok, hónapok múlva is eszébe jut az embernek, és hajlamos ugyan azt a mély melankóliát érezni, amit a film nézésekor élt át. Legyen akár tavasz, nyár, ősz vagy tél. Kim Young-im hangjának pedig valami iszonyatos ereje van. Éljen a koreai folk.

7.

Film: Dead Man (Halott ember)

port.hu

imdb

Zene: Neil Young - Dead Man theme

Mélyre hangolt, torzított, szutykos, gyakran kattogó, nyugtalan és ragacsos túlvilági gitár improvizáció, ami tökéletesen passzol a film különös, zavaros atmoszférájához, az elhagyatott, misztikus tájakhoz. Ezeket a darabokat váltja néha egy-egy Johnny Depp verselés. Nem egy tipikus Neil Young alkotásról van szó, de azt kell hogy mondjam, az egyik legjobban passzoló filmzene, amihez eddig szerencsém volt.

A kedvenc részem a film vége, a csónak lassan sodródik, és a filmhez írt dal akusztikus gitárral kiegészült verziója hallható. Ez egyébként valamiért a hivatalos filmzene albumról lemaradt, így a szám címét sem tudom. Nagy valószínűséggel "Solo" valami. Nagy kár érte.

8.

Film: Ghostdog - The Way of the Samurai (Szellemkutya)

port.hu

imdb

Zene: RZA (feat The Wu Tang Clan) - Fast Shadow

Szellemkutyánál is nehéz volt döntenem. Három nagy esélyes volt. Az egyik az opening scene, mikor a galamb repül, és a kamera követi. Szakemberek szerint állítólag az egyik legnehezebb feladat a madár röptét jól felvenni. Ez igaz? Második, mikor Szellemkutya a parkban ücsörög, és pár paddal odébb egy nigérius banda freestyleozik. Az sem szabad kihagyni.

5:00-tól - 6:40-ig

De végül maradtam annál a jelenetnél, ami igen nagy hatással volt rám még anno. Az első Wu Tang Clan cd-met köszönhetem neki, ami miatt még kisgyerekként édesanyámmal majdnem lekéstem az aznapi utolsó Budapest - Siófok intercityt.

A jelenetben Szellemkutya nyugodtan, rezzenéstelenül ül, és a pisztoly hangtompítóját szereli, tisztítja. Ami elképesztő, az Forest Whitaker rezzenéstelen nyugodtsága, szemei, arckifejezései. Vagyis gyakorlatilag az, hogy nincs semmiféle mimika, a szemei pedig olyanok, mintha festve lennének. Vagy hihetetlenül nyugodt, és profi, vagy nagyon keveset alszik. A kísérő gyors, pattogó rap pedig nagyon üt. Főleg szegény megboldogult ODB (Ol' Dirty Bastard) üvöltései.

9.

Film: Shine (Ragyogj!)

port.hu

imdb

Zene: David Helfgott - The Tale of Tsar Saltan - Transcribed S. Rachmaninoff - The Flight of the Bumble-Bee

Szintén nehéz választás volt. Először a Rach 3. első eljátszását akartam, minek utána Helfgott összeomlik, de végül maradt ez.

Van a filmben egy nagyon erős jelenet. David Helfgott már idősebb, túl van a elmegyógyintézeti évein, és megint otthon él Ausztráliában. Egyszer csak felpattan, fogja a kottáit, elrohan otthonról, és besiet egy mulatozó kávéház/kocsma füstös sűrűjébe, be a zongorához, amit nem rég megismert.

Korábban már járt ott, látásból tudják, ki ő, és hogy milyen. Az egyik fickó, ha jól emlékszem a hely tulajdonosa gúnyolódik is vele egy keveset. Helfgott csak hadar, dadog, nem különösebben törődik vele. Leül, elhelyezkedik, pötyög párat, majd olyan sebességgel kezdi játszani a Rachmaninoff - The Flight of the Bumble-Bee-t, hogy azonnal meghűl a levegő. Mindenki csak pislog nagyokat, és itt olyan bizsergető, hidegrázós érzés fog el. Egy érzés, ahogy a szegény fogyatékos balfék hirtelen egy szempillantás alatt zsenivé válik, és akik korábban lenézték, vagy szánakoztak, most elbújhatnak mögötte, csak elismerően bólogathatnak. Mert már nem többek mint ő, hanem kevesebbek, sokkal kevesebbek.

10.

Film: The Big Lebowski (A nagy Lebowski)

port.hu

imdb

Zene: Gipsy Kings - Spanish Hotel California

"Jesus: (...) I see you rolled your way into the semis. Dios mio, man. Liam and me, we're gonna f**k you up.

Dude: Yeah, well, you know, that's just, like, your opinion, man.

Jesus: Let me tell you something, pendejo. You pull any of your crazy sh*t with us, you flash a piece out on the lanes, I'll take it away from you, stick it up your a** and pull the f**king trigger 'til it goes "click."

Dude: Jesus.

Jesus: You said it, man. Nobody f**ks with the Jesus.

Walter: Eight-year-olds, Dude."

És egy másik Coen bros. film, ami egyszerűen kihagyhatatlan volt az első listából.

Jesus Quintana, a pederaszta hősies tánca. John Turturro bár csak erre a pici szerepre ugrott be, már ezzel is egyszerűen kicsapja a biztosítékot. Jesus "Hesszusz" Quintana a konkurens bowling csapat istencsászára, akinek feltett szándéka kicsinálni Tökit egy bowling meccsen. Mindenki hatalmas a szerepben. Jeff Bridges - Töki tanácstalan hablatyolása, Steve Buscemi - Donny naiv, értetlen és bamba feje, és John Goodman - Walter szúrós, gyilkos nézése, és azaz agresszivitás, ami árad belőle.